Igen ám létezik valahol egy lány aki hisz a mesékben, azokban az igazi velejéig csöpögős szerelmes mesékben.. Elhiszi, hogy amit könyvben olvasva az elméje képekké állít össze az a valóságban is épp úgy, annyira valószínűtlenül az övé lehet. Reméli, hogy a történet véget nem érő, gondtalan marad pont, mint egy álom amikor felébredsz és azzal a reménnyel hunyod le újra a szemeidet, hogy ott folytatod ahol korábban abbamaradt. Erre csak egy igazi hős képes, hinni a végsőkig úgy, hogy tudja az igazságot.. Az élet egyszerűen nem egy fenékig tejfel dolog még is képes belekapaszkodni abba az egy dologba ami számára szent. Mitsem törődve a világgal amely folyton csak kineveti őt, az emberekről akik átgázolnak a reményein és vágyain. Próbálkoznak megtörni benne a hitet, hiszen irigyek tudják, hogy erre csak a legerősebbek képesek. Azok, akik nem tudják feladni, akikben a szeretet nagyobb erőt kovácsol, mint amennyi rosszindulat veszi körül. S remélve kel fel egyik napról a másikra, hogy talán ez lesz az a nap amikor beteljesedik az amibe oly' erősen kapaszkodott. Igen, akik hisznek tiszta szívvel azoknak sikerülni fog, addig is napról-napra olvassa a könyveket újra és újra átélve őket, bízva, hogy egyszer a sorok megelevenednek előtte. Igen, akkor már a világ is vele együtt fog zokogni, ő a boldogságtól fogja áztatni arcát, a többiek pedig az elismeréstől, az együttérzéstől, hogy képes volt a végsőkig kitartani. Az igazi hős szerelmes lány egyszer maga írt egy könyvet, akik nem ismerték azt hitték ezek csupán vágyak, de ő tudta, hogy ezek nem csak azok, hisz megtörténtek vele. Elérte amit akart mert nem hagyta el a remény..Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel remélni...