Néha azon tűnődöm van értelme az életnek? Annyi megrázkódtatás és nehèzsèg ér minket utána meg mindig ugyanúgy felállunk (jobb esetben) majd megyünk tovább-tovább és várjuk mikor jön a következő olyan eset amikor fejünket fogva állunk tétován. Olyan,mintha egy "fektetett nyolcason" mennénk ahol minden megállóhelyen van egy csomópont..Viszont folyton másik "mèteren" helyezkedik el az a bizonyos csomó így nem tudjuk mikor èr minket csapás. Kiszámíthatatlan és nem ismer kíméletet mégis oly'sokan harcolnak,hogy akárcsak egy percük legyen míg èn pedig itt írom az "önsajnálkozó" monológomat. Szörnyű :/ Nem mondanám azt,hogy kifejezetten rossz életem van,persze lehetne jobb is de lesz is hiszen én alakítom egy bizonyos rèszig. Néha mègis elgondolkodom ezen,talán más is(?) biztosan. Ezzel nem önsajnálatot szeretnèk kifejezni hiszen utálom ha sajnálnak..Egyszerűen csak leakartam írni,így született meg ez a bejegyzès.