Én is elszoktam mondani mert úgy gondolom, hogy bár ártok vele még  is jobb mihamarabb tiszta vízet önteni a pohárba. Egy titkot hordozni nagyon nagy súly főleg ha olyannal szemben kell titkolóznod aki nagyon közel áll hozzád!! Egy sült idegennel illik őszintének lenni nem, hogy a szeretteinkkel. :)  Köszönöm a véleményedet illetve a kedves szavakat, mellesleg a Te gondolkodás módod is szuper! :)

Ahogy mondtad, erre nincs egyértelmű recept. Mindennél többre tartom az őszinteséget, de néha sajnos fáj az igazság - annak is, aki kimondja, nemcsak az elszenvedőjének. De szerintem ennek nem szabad befolyásolnia a dolgot. Ha valaki a véleményemet kéri, vagy valakit szembesítenem kell egy fájó igazsággal, megteszem. Ha erős a bizalma bennem, elfogadja. Ha nem, akkor sem hazudhatok neki pusztán azért, hogy megkíméljem. A hazugsággal csak elodázni lehet a probléma kimenetelét, de megváltoztatni nem. Az igazság viszont megoldást nyújthat rá.

Tetszik a gondolkodásmódod. :) Figyelni fogom a tartalmaidat. :)

Valóban igazad van teljes mértékben és nagyon ügyesen cselekszel :)

Ez tényleg nehéz kérdés... De nálam ez úgy működik, hogy mindig őszinte vagyok. Legfeljebb odafigyelek a tálalásra, mert nem akarom senki lelkivilágát lerombolni, de tudom, hogy javára válhat. Nem akarok senkit sem becsapni és félrevezetni, ezért néha fájó lehet az igazság. Ha tudok valami rossz dolgot valakire nézve: pl. ki akarják rúgni, akkor sem tudom megállni, hogy finoman ne figyelmeztessem rá. Ez pedig már úgy tűnik, hogy beleavatkozom a dolgok menetébe, amit szintén nem akarok, de tudom mennyivel tompíthatja a "zuhanást". Ezért inkább nem is szeretek tudni semmiről sem.

Előfordul, hogy kellemetlen a téma és akkor kérik a véleményemet, kényelmetlenül érzem magam és vonakodva, de valahogy elmondom mit gondolok. Próbálok kiméletes lenni, általában sikerül és eddig még értékelték az őszinteségemet. Egyre vigyázok: soha ne legyen szem és fültanú, mert a másik félnek ettől csak rosszabb lesz.