"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek..."

Talán tényleg igaz,hogy egyedül nem lehetsz igazán boldog. Hogy kell egy társ aki átölel ha félsz, aki noszogat az előtted álló úton, hogy megtudd tenni még a lehetetlent is. Hogy elhitesse veled,hogy te jobb vagy, mint bárki más és amit csinálsz (lehet az akármennyire rossz) neki mindig a lehető legjobb lesz. Igen, talán csak ennyi kell. Talán nem is kell több, nem is kell más csupán ennyi. Néha még is olyan nehéz jónak lenni és megfelelni az életnek magának.Az a sok elvárás,szomorúság és bánat ami körülvesz teljesen átformálhat. Bíznod kell,hogy amit teszel az jó,és még ha nincsenek is melletted százan, de egy az az egy aki a világot jelenti ott fog állni akkor is mikor a szakadék szélén állva kétségbeesetten kapálozol és nem, nem lesz ott más csak Ő. Sosem tudhatjuk mit hoz majd a holnap, sokszor elhangzó mondat még is olyan nagy jelentéssel bír. Haraggal válsz el a szeretteidtől, holott nem biztos, hogy holnap még láthatod. Gondolkodás nélkül gázolunk át másokon, nem fordítva időt egymásra az egyetlen ami számít az a pénz, pénz, pénz. Sokszor túl későn világosulunk meg, hogy a pénz nem minden,pénzen nem veszed meg senki életét,attól, hogy pénzed van még nem hozod vissza a szerettedet és nem tudod visszavásárolni azt az időt amit elpazaroltál azoktól az emberektől akik szerettek volna ha hagytad volna.A boldogság a minden,hogy tudd szeretnek tiszta szívből azért ami vagy, önmagadért és nem azért, hogy mi lehetnél vagy mi voltál!