"Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik. Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek. Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet. Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni."

Minden ember máshogy èli meg az èletet,vannak akik könnyen ès vannak akik nehezebben.Mindenki más ès talán pont ettől szèp az egèsz. Talán ha minden olyan lenne,mint a filmekben ahogy sokan mondtuk már szerintem "bárcsak egy filmben èlnèk,bárcsak tökèletes lenne az èletem: rózsaszínköd,egy tökèletes pasi mellett aki szeret minket ès nem lenne soha semmilyen gond,nem lèteznènek problèmák,betegsègek. Elsőnek jó is lenne de az igazság az,hogy ez sem lenne jó,túl unalmas lenne,túl tökèletes.Talán így jó minden ahogy van,a leckèk megerősítenek csak minket.Megeddződünk,hogy túl èljük ezt a hazug,kèpmutató világot ès csak remènykedhetünk,hogy kicsit jobb lesz majd a helyzet.