Tegnap, mint említettem voltam a körmösnél. Sikerült egy képet összehoznom a körmömről de nem a legjobb mínőségű. Este ígérem felrakom, ma 4kor megyek suliba :) Mellesleg nem felejtettem el, hogy lógok egy kritikával. Visszaraktam a chatet az az igazság, hogy én nem tudok "elszigetelten" élni.. Ez nem én vagyok :). Ma meg csináltam külön kérésre a másik oldalt így már 3 van! Nehéz mindegyikkel foglalkozni. 8.-ától viszont több időm lesz rájuk. Ha kíváncsi vagy valamelyikre alul megtalálod a testvér oldalaknál.

Az ígért kép a körmömről: ( a minőség mint mondtam eléggé rossz) most ilyen kicsi körmöm van. Egyébként babarózsaszín akar lenni csak a fény miatt tűnhet "fehéresnek" :) Illetve ami nem nagyon látszik az a virág.

Két ember között a szerelem a legerősebb kötelék? Kétlem...

A szerelem önmagában kevés , hiszen  szeretni , csak nagyon ritkán szeretünk első látásra ( ha létezik ilyen). Sokat gondolkodtam ezen a megmagyarázhatatlan dolgon és kezdem érteni , hogy mi is ennek a lényege. A szerelem egy olyan erős kötelék két ember között , amit az idő alakít ki. Az idő az a játszótér , ahol közös és egyben felejthetelen dolgokat élünk át. Ha valaki hiányzik , tegyük fel szakítottál vele , az talán azért annyira fájdalmas , mert a játszótér ott van , de a játszótárs hiányzik. Az első szerelem talán azért a legnagyobb , mert akkor történnek meg legelőször azok a feledhetetlen dolgok , amik addig még sohasem , így ezek az elmények sokkal jobban felerősítik az érzelmeket. Saját belátásom szerint addig helyre hozható bármi , amíg az emlékek mosolyt csalnak az arcodra és érzed , hogy az adott személynek van még helye az életedben.. Az első esti kimaradás otthonról , az első füllentés anyukádnak , az első szöktetés.. Ezeket , mind az első csók váltotta ki és ennek következménye képpen élheted meg életed legszebb pillanatait.. Ha adhatnék egy jó tanácsot , akkor csak annyit mondanék , hogy : "emlékezz".

Jó estét! Sikeresen megírtam a tegnap kért kritikát még fenn áll egy, azt holnap megírom. Most jöttem haza, kissé elfáradtam sokat sétáltunk. Remélem a holnapi napot már tényleg megújult erővel kezdem, ami már biztos, hogy délben megyek a körmösömhöz így kb. 3ig nem nagyon láttok, aztán remélem már nem jön közbe semmi. Elsőként a ma kért kritikát fogom megírni utána pedig felrakok egy részt a történetemből majd terveim szerint töltök fel tartalmat a másik oldalamra ami jelenleg még nem publikus, majd csak akkor teszem azzá ha több információ lesz rajta és a külön kérés miatt elkészítek még egy honlapot. Bár nem tudom az időm mennyire fogja engedi, hogy három honlapot fent tartsak és mindegyikre elegendő időt szánjak, de lesz ami lesz. Azon leszek, hogy sikerüljön, aztán majd meglátjuk. :)

Sziasztok! Jelenleg nem tartózkodom otthon, a párom hugát vittük el Anyósommal a barátnőjéhez. Az elmaradásaimat mihamarabb pótolni fogom, a tegnap kért kritikát este elkészítem ha időben haza érek és lassacskán folytatnom kellene a Seatle-i Szerelmet is. :) Ötlet hiánytól nem szenvedek inkább az idő ami szorít és nem igazán tudom írni tovább, valami mindig közbe jön. Hamarosan viszont dupla részt készítek el, hogy haladjon a cselekmény is. S amit még nem mondtam, hogy dolgozok egy másik oldalon is, illetve külön kérésre el kellene kezdenem még egyet természetesen más-más téma viszont a személyes oldalamat nem szeretném megszüntetni. Csupán lehet nem lesz annyi időm rá, bár az érzéseim leírását sosem fogom túlságosan elhanyagolni, mert az mindig megkönnyebbülést okoz számomra. Attól függetlenül, hogy nem vagyok otthon így evidens, hogy nem is gépezek nyugodtan kérhetitek a kritikát elkészítem mindenképp, a maximális idő amit várni kell az két nap de eddig még úgy gondolom nem volt rá példa. Igyekszem. További szép napot :)

Néha kétségbeesünk olykor, okkal máskor pedig oktalanul is. Ilyenek vagyunk mi emberek, folyton kételyek között évődünk legtöbbször még akkor is amikor "jó minden". Soha semmi nem jó, mindig vágyunk valamire aztán ha nem sikerül egyszerűen odébb állunk és várjuk a csodát. Nem küzdünk eléggé és mire el jut hozzánk a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább újabb problémák jönnek. Igen, mindig azok a fránya gondok. Kinek mit jelent ez a szó. Számomra a nyugtalanságot, idegességet (...) és elpazarolt időt. Elpazaroljuk az életünket beülünk a számítógép elé és órák hosszát lógunk az interneten, írjuk a történeteket, panaszkodunk, tervezünk. Holott, élnünk kellene az életet, kint és tenni amit jónak látunk. Építeni kellene a jövőnket, tenni azért, hogy teljesüljenek az álmaink de nem, mi bent ülünk és számítógépezünk. Észre sem vesszük és elröppen fölöttünk az idő. Elfecséreljük a pillanatokat, perceket, órákat, napokat és hónapokat, olykor még az éveket is. Mindenki beszél (köztük én is) de még sem teszünk ez ellen semmit, csak ülünk és várunk. Várunk valamire, ami vagy elér hozzánk vagy nem..

Sziasztok! Létrehoztam egy modult Véleményezz - néven a Gondolatok - ban találjátok. Igazán örülnék ha mondanátok egy-két szót az "írásaimról" elfogadok hideget, meleget egyaránt :). Tehát, ha úgy érzed mondani valód van, az alábbi helyen leírhatod nekem én pedig válaszolok. Mivel jelenleg nincs chat így úgy gondolom ez a hely a legmegfelelőbb a véleményezéshez. A másik módszer ha nem az elkészített történetekről (...) hanem a mindennapos bejegyzésekhez szeretnél valamit hozzáfűzni esetleg személyes tapasztalatot osztanál meg velem akkor a hozzászólásban tedd meg. :)

 Sokak szerint  legfőbb az őszintesèg ès mi van olyankor ha az őszintesèggel valakinek a szívèn átgázolsz? Lètezik olyan,hogy kegyes hazugság,vagy füllentès? Van olyan amivel nem ártasz hiszen csak a jót akarod a másiknak? Nem, nincs. Bármi is legyen a vègkimenetel ha hazudsz,ha őszinte vagy így is úgy is ártasz. Ebből nem jöhetsz ki jól,győztesen. Itt mindenkèpp a rossz lesz a mèrvadó ès bármennyire is szeretnèl igyekezni nem fog menni,mert az emberek nem gondolnak bele a mièrtekbe csak a kèsz tènyek fontosak,azok az èrzèsek amiket kiváltottál belőlük.Jelen esetben a rosszra gondolok. Ebben a csatában mindenki bánatossá válik. Sehogy sem jó. Azonban a hallgatás is amolyan hazugság,hiszen ha szeretsz valakit elmondod neki amit tudsz na ès mi van azokkal az esetekkel amikor pont,hogy nem akarsz ezzel ártani? Ezekben a kèrdèsekben nagyon megosztó a vèlemèny 50-50%.  

Sziasztok! Ma azért nem tudtam hamarabb jönni mert ugye suliba voltam, délelőtt pedig egyéb  kötelezettségeimet próbáltam teljesíteni kisebb-nagyobb sikerrel :D Örülök, hogy mindkét suliba járhatok annyit tudok biztosra, hogy februártól indul, ez jelentheti akár a jövőhetet is de akár a hó közepét. Sajnos egybeesik eléggé a két iskola, de megoldom és úgy gondolom fogom bírni aztán, hogy még ebből mi fog kisülni.. hát.. kitudja. Adok magamnak egy esélyt maradjunk annyiba :). Eléggé késő van holnap előrukkolok egy gondolatmenettel már régen érik bennem és úgy érzem le kellene írnom már de csak halasztgatom. Jó éjt :)

Ha szeretnéd érteni az egészet, akkor kattints IDE!!

Bejött egy magas 30-as éveit járó vörös hajú nő, a fiúk persze úgy bámultak rá mintha egy kirakati bábut figyelnének, nem is csodálkozom. Gyönyörű volt.
-Jó napot, diákok! Hallottam, hogy van egy új diák - nézett rám majd folytatta- hogy hívják és honnan jött, hány éves?- Mosolygott kedvesen. De jó gondoltam most lebőgök.
Tudni illik amikor kell soha sem tudok megszólalni, zavarba jövök.
-Samantha Volthory vagyok, Rioból jöttem és 18 éves vagyok.-Válaszoltam.
-Á, nagyon szép neved van én tanítom a matematikát kedves, Samantha! Az én nevem Elsa Dach Debora.
Kérném a többieket, hogy mutatkozzanak be mivel gondolom, hogy Mr.Jack a nagy rohanásba elfelejtkezett róla.
Kezdjük innen- intett a másik padsorra. Felállt egy barna vállig érő hajú fiú.
-Jamie vagyok, 17 éves és Seatle-i.-Nézett rám.
-Haladjon tovább a sor ne kelljen egyesével szólitgatnom titeket- Szólt oda tanárnő.
A mellette ülő lány állt fel, melírozott haja volt és kék szeme.
-Jenny vagyok, 18 éves és itt élek.- Felelte.
-Tommy vagyok és 19 éves. - Szerintem ő volt az egyik legidősebb fiú.
-Cimberly és 17.
-Rachel és 17. Ők lesznek a kedvenceim az már tuti.
-Crystal vagyok. -Szólalt meg egy ismerős hang és rám kacsintott. - Ja és szeretem a tofut!- Vágta be.
-Jó,jó köszönjük Cryst. Ezen még tanárnő is nevetett. Idő közben elszaladt az idő kicsengettek.
-Na kedveskéim kicsengettek, nem jutott mindenkire sor de este lesz egy kis buli a parton ott bepótolhatjátok.
Gery rám nézett és kérdő tekintettel kérdezte:
-Ugye eljössz?
-Még nem tudom, nem az én műfajom..- Ó pedig mennyire jó lenne vele lenni de úristen nem zúghatok bele, nem is ismerem!
-Gyere már- Győzködött, az a cuki nézés.
-Na jó..- Egyeztem bele. Engem se kellett sokáig győzködni.
Idő közben belépett Joe és elkezdett ordítani.
-Sam, Gery gyertek az ígért körbevezetés nem marad el.- Nevetett.
Gery hirtelen felállt elkapta a kezem és maga után húzott. Láttam, hogy ez Cimnek és Rachnek nagyon nem jött be de könyörgöm kit érdekelnek.
-Engem itt hagytok, velem mi lesz? -Cryst kétségbeesetten kiabált.
-Gyere!- Válaszoltam.
Ő is karon ragadott és így sétáltunk ki a folyosóra. Széles volt és tele volt képekkel, növényekkel néhol.
-Na szóval, ez a mi termünk - Mutatott balra. Idő közben megtudtam, hogy ő A-s.
-Ne ezzel untassuk Sam-et.- Rám nézett. - Ugye nem gond, hogy így hívlak?
-Dehogy- Mosolyogtam.
-Vigyük ki a szőkőkúthoz!- Szólt Joenak.
-Hé, Sam! Oda hallatszik a suli rádió és nagyon jó zenéket szoktak leadni.- Újjongott Crystal majd még gyorsabban húzott.
Kiértünk az udvarra, rengetegen jöttek-mentek. Voltak szerelmes párok is, irigyeltem őket. Nekik legalább volt valakijük.
Hirtelen meghallottam egy nagyon szép zenét, a címe nem jutott eszembe de nem is volt  lényeges lassú volt és megnyugtató.
Joe és Gery elől lépkedett Cryst meg én mögöttük.
Láttam ahogy Joe odament egy lányhoz és megcsókolta majd integetett.
-Ja, Sam! Ő a barátnőm Katie. Katie kedvesen mosolygott. -Szia Sam!
-Gery, régóta vannak együtt?- Kérdeztem.
-Ha pontos akarok lenni úgy 2 éve. Szép pár igaz?- Ült le a szőkőkút szélére.
-Igen nagyon. Olyan szerelmesek.
-Tényleg azok és jól mutatnak együtt.-Csámcsogott a barna hajú törpe lány.
-Figyelj Sam, szeretnélek jobban megismerni te nem olyan vagy mint a többiek ls ezt első ránézésre tudtam.
Ez a mondat bearanyozta az egész napomat. Írultam-pirultam persze most is. De gáz. Majd hirtelen felhúzott közel nagyon közel magához.
-Táncoljunk.-Mondta. Na igen, a tánc.. Valahogy ezt nem nekem találták ki, soha sem tudtam.
-De én nem tudok és itt mindenki előtt?!-Estem kétségbe.
-Dehogynem,majd én vezetlek és kit érdekel ki lát?!.- Húzott még közelebb magához, és a derekamra tette a kezét. Jó volt nagyon is. A vállára hajtottam a fejem. Tudom, hogy sokan figyeltek de akkor ott abban a pillanatban semmi nem érdekelt.
-Gery ez nagyon nyálas volt. -Bökte oda Crystal. Elnevettük magunkat majd szétröppentünk. Újabb csengő szó. Úgy érzem, hogy ez a mai nap sokkal jobb volt mint azt képzeltem.
Megismertem egy fiút aki édes és kedves és tudja mi kell egy lánynak. Megismertem egy lányt aki nagyszájú, őrült és kedves.

 Sziasztok! Ma rengeteget rohangáltam de eredmènyesen, felvettek a suliba:)

Tartozom nektek egy vallomással, a cserékkel kapcsolatban. Mindenkit levettem mivel rengeteg problémám akadt az ikonokkal. Azt mondtam, hogy a későbbiekben mindenki visszakerül, aztán úgy éreztem, hogy talán úgy lesz a legjobb ha nem lesznek cseréim ezért mindenkitől elnézést szeretnék kérni (azoktól egyaránt akiktől én kértem és akik tőlem). Ne haragudjatok, hogy nem írtam mindenkinek de remélem attól függetlenül még benéztek hozzám én is látogatni foglak titeket.

Egyébként az előző bejegyzésemhez fűződik: Egyenlőre nem hívtak, nem tudom miért, talán mert nem sikerült?:/ Remélem holnapra már tudok 100%osat mondani.

Egy kicsit előrébb haladtam a történettel bár a java még csak ezután jön:
Ha szeretnéd érteni az egészet, akkor kattints IDE!!

Néhányan felültek a pad tetejére,mások pedig kiviharzottak a teremből. Láttam ahogyan közeledik felém az a barna hajú lány aki köszönt amikor bejöttem.
-Szia Samantha én Crystal vagyok!-Ült a padomra, kedvesen mosolygott.- Honnan jöttél?-Mosolyodott el.
-Szia Crystal, Rioból jöttem, te hová valósi vagy?
-Itt születtem, ja és Cimberlyékkel ne foglalkozz hülye libák, de látom te más vagy és ez jó, mindenki aki csak jóba van velük olyanná válnak mint ők.-a  következő szót
már suttogta-plázapicsa. Erre elnevettem magam.
-Nem én nem szeretnék az lenni!-Válaszoltam
Gery is odafordult hozzánk, időközben bejött hozzá az egyik haverja, ha jól hallottam Joenak hívják.
-Samantha, ő itt Joe a legjobb barátom, Joe ő itt Samantha!-Mutatott be minket egymásnak.
-Hűű milyen jó csaj vagy Sam! Ugye nem gond, hogy így hívlak? Ez a fiú látszik,hogy őrült de ha Gery szereti biztos vagyok benne,hogy én is szeretni fogom.
-Hé srácok, engem kihagytok a beszélgetésből?!- Durcizott Crystal. Ezen persze mindnyájan nevettünk.
-Sam, következő szünetben bemutatunk neked pár arcot ha neked is jó-Szólt hozzám Joe.
-Persze, miért ne!- Vágtam oda.- De Crystal is velünk jön. Nagyon cuki a csaj, lehet még barátnők is leszünk.
-Ez egyértelmű-Nevetett Gery. És újra az a fránya csengő, ne már..ennyi volt 10 perc szünet, az óra pedig ismét egy örökkévalóság lesz..

Rengeteg suliba jártam már, ez egy kicsit bonyolult (de még ma elmesélem) szóval annyi a lényeg,hogy jelenleg estin csinálom az érettségit. Sajnos még csak ott járok,de szeretnék szerencsét próbálni és beiratkozni egy szakmára is, ha minden jól megy akkor ma megtudom,hogy sikerül-e, van-e még hely stb... Hátha, akkor legalább egyszerre elvégzem mind a kettőt , tényleg nagyon sajnálom, hogy elfecséreltem annyi évet. Na megyek, kívánjatok sok szerencsét! :)

Szóval ígértem egy beszámolót,de úgy gondoltam nem írok új bejegyzést, hanem itt folytatom.
Elsőnek 2011-ben jártam egy iskolába, ahol nulladikkal kezdtem. Szörnyű volt a kollégium, utáltam, magát az iskolát is így két év elteltével váltottam. A következővel már nem volt gond, igaz az sokkal szigorúbb volt, mint az előző hiszen itt már egyházi suliról beszélek, végig jártam egy évet. Aztán elköltöztem a párommal Édesapámhoz (a szüleim elváltak) ott beiratkoztam egy olyan iskolába, ahol szakmát kezdtem (eladó) de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna és vissza költöztünk így megint iskolát kellett keresnem. Na most, nem akartam újabb éveket elfecsérelni, így beiratkoztam a hozzám legközelebb lévő esti oktatásba (októbertől ide járok) két éves képzésről van szó, nekem egyébként is meg volt a 10. osztályom tehát teljesen mindegy, csak annyival jobb,hogy közel van. Úgy gondolom egy érettségi nulla, tehát szeretnék hozzá egy szakmát, mivel nem érzem úgy, hogy szeretnék főiskolára menni így ez a legmegfelelőbb mód arra, hogy a későbbiekben pénzhez jussak. Bár sok minden változhat, lehet egyszer meggondolom magam de most még így szeretném. Elmentem ma az említett helyre, sajnos nem találtam otthon azt a személyt akit kerestem, DE ott volt a nővére aki ezekben a dolgokban "jártas" és felírta az adataimat, megígérte, hogy megérdeklődi és még ma telefonál bízom benne, hogy lesz még szabad hely. Röviden ennyi a történet :)

Ha szeretnéd érteni az egészet, akkor kattints IDE!!

Beléptünk a terembe, pont úgy történt minden ahogy azt gondoltam. Mindenki figyelt. A teremben egy hatalmas tábla volt előtte a tanári asztal, majd utána a padok.
Aki rögtön szembetűnt egy szőke magas hosszú hajú lány,súgdolózott fekete hajú barátnőjével. Valószínűleg rólam.Remek.
Hatalmas hangzavar volt odabent.
-Na de kérem.. Új diák érkezett! Samantha Volthorynak hívják. - Szólt a diákokhoz Mr.Jack.
Hallottam ahogy néhányan gúnyosan nevettek.
-Jó napot tanár úr, szia! -integetett kedvesen egy barna hajú lány. Végre valaki aki nem egy bunkó pláza picsa.
-Ülj le Samantha!-Intett tanár úr a sarokba, ahol egy srác ült. Lassan odalépkedtem majd leültem mellé. Nem szólt hozzám, én se hozzá.
Fekete rövid haja volt. Fekete póló volt rajta és farmer nadrág. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet. Csak bámultam, idétlenül.
Aztán végül erőt vettem magamon.
-Szia, Samantha vagyok.- Szóltam hozzá.
-Szia az én nevem Gery.-Mosolygott. Most már valamivel kedvesebb volt. - Honnan jöttél?-Folytatta.
Közben hallottam ahogy mindenki beszélget tanár úr egyre csak a kémiát hajtotta. A tábla tele volt képletekkel és én még a füzetemet se vettem elő.
-Rioból.-Válaszoltam miközben előkaptam egy füzetet és egy tollat, jegyzetelni kezdtem. Ő nem írt, csak nézett. Szinte éreztem ahogy a pillantásával végig pásztázott.
Teljesen zavarba voltam. Itt ül mellettem egy totál helyes fiú és engem néz, nééz?! Bámul. Samantha, szedd össze magad!
-Naa és te ide valósi vagy?- Majdnem beledadógtam, oltári ciki lett volna!
-Igen,Seatle-i vagyok.- Mosolygott megint, az a mosoly. Szerintem minden lány elolvadt volna tőle. Kacér volt és szexi, túlságosan is.
A gondolatmenetemet egy ismerős hang zavarta meg.
-Samantha! Maga már rögtön az első nap az igazgatói irodába akar kerülni?-Húzta össze mérgesen a szemöldökét Jack.
Erre mindenki felnevetett, olyan kellemetlen volt.
-Rachel, Cimberly én a helyetekben nem nevetnék emlékszem tavaly márciusban a kis házimunkátokra!- Szólt oda a két lánynak gúnyosan Gery.
Majd rám kacsintott.
Ők pedig duzzogva tovább sugdolóztak. Most már tényleg tutira olyan vörös voltam mint egy rák.
Hallottam ahogy a csengő megcsörrent. Végre vége. Még csak most ismertem meg a kémia tanáromat de valahogy
az a véleményem, hogy nem leszünk jóba, főleg ha Gery mellett fogok ülni. Bár nem szeretnék elülni, sőt...

"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek..."

Talán tényleg igaz,hogy egyedül nem lehetsz igazán boldog. Hogy kell egy társ aki átölel ha félsz, aki noszogat az előtted álló úton, hogy megtudd tenni még a lehetetlent is. Hogy elhitesse veled,hogy te jobb vagy, mint bárki más és amit csinálsz (lehet az akármennyire rossz) neki mindig a lehető legjobb lesz. Igen, talán csak ennyi kell. Talán nem is kell több, nem is kell más csupán ennyi. Néha még is olyan nehéz jónak lenni és megfelelni az életnek magának.Az a sok elvárás,szomorúság és bánat ami körülvesz teljesen átformálhat. Bíznod kell,hogy amit teszel az jó,és még ha nincsenek is melletted százan, de egy az az egy aki a világot jelenti ott fog állni akkor is mikor a szakadék szélén állva kétségbeesetten kapálozol és nem, nem lesz ott más csak Ő. Sosem tudhatjuk mit hoz majd a holnap, sokszor elhangzó mondat még is olyan nagy jelentéssel bír. Haraggal válsz el a szeretteidtől, holott nem biztos, hogy holnap még láthatod. Gondolkodás nélkül gázolunk át másokon, nem fordítva időt egymásra az egyetlen ami számít az a pénz, pénz, pénz. Sokszor túl későn világosulunk meg, hogy a pénz nem minden,pénzen nem veszed meg senki életét,attól, hogy pénzed van még nem hozod vissza a szerettedet és nem tudod visszavásárolni azt az időt amit elpazaroltál azoktól az emberektől akik szerettek volna ha hagytad volna.A boldogság a minden,hogy tudd szeretnek tiszta szívből azért ami vagy, önmagadért és nem azért, hogy mi lehetnél vagy mi voltál!

Elkezdtem írni egy történetet jelenleg még nincs címe, spontán jött tehát csak írom még jön az ihlet egyenlőre nem sok minden történt benne de lesznek történések hamarosan!

Ha szeretnéd érteni az egészet, akkor kattints IDE!!

Folytatás:
Hatalmas volt ez az iskola. Végig azon agyaltam, hogy fogok itt eligazódni bármikor is. Egyenesen a recepció felé vettem az irányt.
Hallottam ahogy a hátam mögött megszólalt egy érdes férfi hang.
-Miss Volthory!-Kiáltott. Megfordultam, majd kérdőn tekintettem rá.
-Ugye maga az?-Bizonytalanul bólogattam majd folytatta tovább
-A termeee a termeee-szuszogott, gondolom futott vagy sietett-arra van intett egy halom papírral jobb oldalra.
-Black Servon Jack-Nyujtott kezet-Már majdnem el is felejtkeztem a bemutatkozásról én leszek a kémia tanárja.
-Samantha Volthory!-Mosolyogtam idétlenül. Megszóltalt a csengő. Mindenki igyekezett a termébe, csak én álltam ott tétován na meg
Black Jack nevettem a gondolaton. Milyen idétlen név ez? Jobban belegondolva még is illett hozzá, kopasz, nagydarab.
Az a fajta aki soha nem veszi le a zakót. Biztos dohányzik is látszik rajta, frissen van borotválkozva és olyan illata van mint egy
kínai levesnek. Ezen már olyan hangosan nevettem,hogy még Mr.Jack is felócsudott.
-Jöjjön Samantha,velem lesz órája! A Papír munkát csak bízza rám- Tette vaskos, nehéz kezét a vállamra majd elindultunk a terem felé.
A gyomromban millió pillangó repdesett de nem a szerelem miatt. Szerelem?! Ugyan..Az engem valahogy mindig elkerül.
Nem vagyok az a szép, csinos lány aki kell a srácoknak.Izgultam. Annyira utálom ezt a részt, bemegyek és tudom,hogy mindenki engem fog bámulni...

Sziasztok! Tegnap bővítettem a honlapot lètrehoztam egy új modult Jellemem címmel itt jó és rossz tulajdonságokkal is találkozhattok,illetve folyamatosan bővítem a Kedvenceket,rèszletesebb leírásokat szeretnèk.Azon gondolkodom lehet,hogy kispecializálódok a legnagyobb favourite-emre a Szívek királynőjére ( Emlèkezz Reina ) de ez egyenlőre csak egy kósza gondolat,aztán,hogy hangot adok e a dolognak majd meglátjuk. Az ezelőtti bejegyzèsem egy törtènet kezdete,amit folytatni szeretnèk. Próbálok több èrdekessèget hozni.

Szobám sötétjében ülök,gondolkodom.Holnap megint egy új suli..Mély sóhajtás. Új társaság, új tanárok és persze kezdhetem előről a beilleszkedést.
-Neem akarom!!- vissítottam fel hangosan, majd párnámat az arcomhoz emelve bújtam el. Úgy döntöttem, hogy inkább megpróbálok aludni de nem
tudtam másra gondolni egyre csak a holnapi napra, ráaldásul még az eső is elkezdett szakadni. Még jobb.

Másnap reggel:
Hallom ahogy anya kiabál lentről.
-Kicsiim, kicsiiim ébresztő! Ma van a nagy nap!- Mondta szinte már-már nevetve.
Nagyot nyöszörögtem, szembesülnöm kellett a tudattal,hogy bármit is tegyek nem úszom meg a mai napot. Vonakodva,lassan akár egy csiga felültem
az ágyban. Ekkor anya már előttem állt egy tálcával rajta a reggelimmel,megtöröltem álmos szemeimet és kérdőn tekintettem rá.
-Mire ez a nagy felhajtás?- Kérdeztem.
-Szerintem ez egy nagyon jó dolog-ült le mellém és folytatta-hogy ma megismerkedsz új emberekkel talán jobban fognak tetszeni, mint az előző suliban.
Összeráncolt szemöldökkel elvettem tőle a reggelimet.
-Jó, köszi anya-vágtam oda. Nem értem mire ez a nagy felhajtás! Tudja, hogy utálok ismerkedni. Anya kiviharzott a szobámból de még azért
visszakiabált.
-Siess, addig elugrik apád Brendonnal a boltba. Na igen, Brendon.. Brendon a kisöcsém ő még csak 13 de a család kedvence, én pedig itt vagyok 18 éves
fejjel.. Irigy vagyok ő olyan könnyen barátkozik biztos vagyok benne, hogy neki menni fog, és velem mi lesz?! A gondolatmenetet megszakította az a tudat
hogy az órára ránézve rájöttem, hogy késésbe vagyok. Gyorsan elszaladtam a fürdöbe megmosakodtam közbe még a küszöbbe majdnem el is estem.
Felöltöztem majd futva mentem le a lépcsőn a reggelimet próbáltam magamba gyömöszölni. Nem volt lent senki. Kiabáltam.
-Anyaa,Anyaa hol vagy már? - Elkezdtem örülni, hogy végre nem megyünk és talán meggondolták magukat haza kölzötünk Rioba. De nem jött a felismerés
amikor hangos duda szót hallottam.
-Mit is hittem?!- Mondtam hangosan, bár a lakásban senki nem tartózkodott rajtam kívül. Kisiettem, beültem a kocsinkba. Anya kocsija egy Seat Ibisa, az igazság az, hogy
nem szeretem öreg autó.
-Kicsim!-Szólt hozzám. Így az időközben fülembe dugott headsetet kivettem a fülemből és mélyet sóhajtva odafordultam hozzá.
-Igen?
-Tudom,hogy izgulsz de nem kell, majd jönni fog magától az egész. Ne légy ideges tudod, hogy szeretünk apa is és én is!- Mosolygott.
Mindig is irigyeltem, ő egy csinos nő volt, hosszú szőke haja volt, gyönyörű csokibarna szemei.. Bombanő. És velem mi van?! Magas vagyok azt aláírom, de barna hajú és
szemüveges méghozzá. Szörnyű!
Időközben odaértünk az iskolához, láttam a táblát: Seatle-i Gimnázium. Néztem ahogy minden diák jön megy, voltak a stréberek. Na közéjük nem
tartozom valahogy soha nem voltam az az okos típus. Aztán ott voltak a milliárdos csemeték, mindig is utáltam őket. Nem azért mert nekik jobb
életük lehetett,mint nekem hanem mert egyszerűen minden a seggük alá volt téve. Az autó beparkolt, kiszálltam belőle. Izgatottan lépkedtem, anya pedig integetett
majd visszahívott, hogy adjak neki egy puszit.
-Sok szerencsét Samantha!-ölelt át.
-Kösz szépen.-dünnyögtem az orrom alatt. Egy ideig tátován álltam és azon tűnödtem menjek-e be. Ekkor hallottam, hogy anya már elindult. Nincs visszaút.
Sóhajtottam fel. Majd lassan elindultam a bejárat felé....

Rengeteg sorozatot szeretek pl: Mentalista, Dr.House, Dr.Csont, Monk (...) DE a kedvencem egy amerikai telenovella az Emlékezz,Reina. Egyszerűen imádom,nem tudok vele betelni!

A történet Las Vegasban játszódik. Reina Ortíz, a sikeres divattervező feleségül megy Víctor de Rosashoz. Az esküvő napján meglátja halottnak hitt vőlegényét és kirohan a templomból. Az utcán elgázolja egy autó. Reina magához tér a kómából, de a balesetnek nem várt következménye lett: részleges amnézia. Reina utolsó emléke 8 évvel korábbi. Az a nap, amikor Estefania Pérez esküvőjére készült és leesett a lépcsőről.

Nyolc évvel korábban: Reina Ortíz, egy fiatal varrónő mostohaanyjával és húgával él együtt. Nicolás pincérként dolgozik a Party Poker kaszinóban. Estefania meghívja Reinát az esküvőjére, ahol találkozik a két fiatal. Reina és Nicolás egymásba szeretnek. Boldogságuk azonban nem tart sokáig. Nicolás együtt járt Camilával, Víctor lányával. Camila öngyilkossága után Víctor úgy döntött, hogy bosszút áll Nicoláson. Az ő megbízásából rálőttek Nicolásra és kábítószert raktak a kocsijába. Mivel Nicolás kórházba került nem tudott elmenni az esküvőjére. Estefania elment a templomhoz és azt hazudta Reinának, hogy Nicolás meghalt. A kórházban pedig Nicolásnak azt, hogy Reina soha sem kereste őt. Nicolás "halála" után kiderült, hogy Reina gyermeket vár tőle. Víctor felajánlotta a nevét a kislány számára. A kocsiban talált kábítószer miatt Nicolást 15 évre ítélték, de csak 3 évet töltött börtönben. Smith különleges ügynök felajánlotta neki a szabadságát cserébe azért, hogy nekik dolgozzon. Nicolást hivatalosan halottá nyilvánították. 5 évvel később Reina és Nicolás útjai keresztezik egymást.

Akik szeretik a romantikát megspékelve akcióval azoknak ajánlom ezt a sorozatot! 10/10

"Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik. Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek. Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet. Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni."

Sziasztok! Úgy döntöttem az oldalam kritikával is foglalkozik, ha kíváncsi vagy rá milyen az oldalad, nyugodtan kérheted bal oldalt megtalálod! :)